MIÉRT A PADLÓFŰTÉS?

• Utólagos kialakítás, gyorsan és egyszerűen:
  A hagyományos vízkeringetéses megoldásoknál egyszerűbb és költségkímélőbb megoldás az alacsony rétegrendű elektromos padlófűtési rendszerek kivitelezése. Akár bontás és átépítés nélkül installálhatóak, üzemeltetésük a magas hatásfoknak és vezérelhetőségnek köszönhetően gazdaságos és karbantartásmentes. A fűtőszőnyeges, és CALEO fűtőfilmes rendszerek beépítési magassága töredéke a vizes rendszerekének, akár padlószint emelkedés nélkül kivitelezhetők.

• Energiatakarékos: A padlófűtés a jelenleg ismert leghatékonyabban működő fűtési megoldás. Maximális komfortérzet mellett képes a fűtendő helyiségeket a lehető legalacsonyabb üzemeltetési költségek mellett fűteni.Padlófűtött helyiségekben 20°C-os levegő hőmérsékleten megközelítőleg 23°C-os hőérzet alakul ki. Általánosan elmondható, hogy 2-3°C hőmérséklet csökkentés a helyiségekben 15-20% energia megtakarítást eredményez magasabb komfortérzet mellett.

• Kellemes hőérzet: A padlófűtés alacsony hőmérsékletű sugárzó fűtés melynek előnye, hogy a magas hőmérsékletű (konvekciós=radiátoros) fűtésekkel szemben azonos levegő hőmérséklet mellett magasabb hőérzetet alakít ki.

• Egészséges: A padlófűtések hőleadása egyenletes, nem alakulnak ki hideg sarkok a helyiségeken belül, a sugárzó hő melegíti, szárítja a falakat melyek hőt tárolnak és sugároznak ki magukból kizárva a páralecsapódás és penészedés lehetőségét. A helyiségekben a levegő hőmérséklete a padlótól felfelé csökken így a radiátorral fűtőtt helyiségekkel ellentétben nem a mennyezet a helyiség legmelegebb pontja. Nem alakul ki légmozgás így nincs szálló sem lebegő por.

• Láthatatlan: A padlófűtés láthatatlan, nem befolyásolja berendezési tárgyak, bútorok elhelyezését.

A PADLÓFŰTÉS JELLEGÉNEK KIVÁLASZTÁSA: GYORS FELFŰTÉS VAGY ÁLLANDÓ HŐMÉRSÉKLET?

Az épület jellege, funkciója és energiaigénye nagyban befolyásolja, hogy milyen jellegű padlófűtési rendszer kialakítása indokolt. A helyesen megválasztott fűtésrendszer jelentősen csökkentheti az üzemeltetési költségeket, növelheti a komfortérzetet.

Egy fűtésrendszer méretezésének alapja az épületfizikai kölcsönhatások eredményeként létrejövő hőveszteség-, illetve az ebből eredeztetett hőigény-számítás. Hőveszteség-számításra ma már számtalan mód áll rendelkezésünkre különböző energetikai méretező programok. Precíz méretezés érdekében – különös tekintettel az egyre nagyobb teret nyerő alacsony energiaigényű épületekre – azonban feltétlenül szükséges épületgépész, energetikai- vagy fűtéstechnikai szakember közreműködése. Ahhoz, hogy fűtésrendszerünk a lehető legoptimálisabban üzemeljen (alacsony energiafelhasználás mellett használható és megbízható legyen), érdemes már a tervezési fázisban komplexen vizsgálni a tervezett fűtés és az építőanyagok kapcsolatát. A következőkben erre adunk néhány egyszerű tanácsot.

Ha tavasszal vagy ősszel belépünk egy helyiségbe, azt tapasztalhatjuk, hogy a falak, vagy a padló felületi hőmérséklete eltér a levegőétől. Fűtési szezon kezdetén például egy vastagabb, téglából vagy betonból épült ház fala még sokáig tartja és sugározza a helyiségbe a nyáron összegyűjtött meleget. Könnyűszerkezetes épületeknél ezt a jelenséget nem tapasztaljuk, vagy csak kevésbé. A magyarázat egyszerű: a nehéz, tégla- vagy betonszerkezetek nagyobb fajsúlya miatt több hőenergiát képesek magukban tárolni, mint a könnyű hőszigetelő anyagok.

Minél nehezebb, sűrűbb tehát egy anyag, annál nagyobb a hőtehetetlensége, vagyis annál tovább tartja a hőt, ugyanakkor annál lassabban melegszik fel. A már említett hőveszteség-számításoknak két fő eleme van, az egyik a transzmissziós (épületszerkezeteken történő hőáramlás), a másik a filtrációs (légcsere alapján létrejövő) hőveszteség. Energiafelhasználás szempontjából a szerkezetek felfűtése igényel több hőt- és időt, tehát nagyobb sűrűségű, nehéz építőanyagokból épült házaknál a fűtési energia nagy részét ez emészti fel. Könnyűszerkezetes házaknál más a helyzet, itt ugyanis gyakorlatilag nincs olyan szerkezet, amelyet fel kéne fűteni. Ezek az épületek – nevükben is szerepel – könnyű, kis fajsúlyú szerkezetekből épülnek, általában hőszigetelés teszi ki a falazatok vastagságának nagy részét. Itt tehát nem beszélhetünk hőtároló közegről.

A teljeskörű vizsgálat, vagyis az építőanyagok és a megfelelő fűtés kapcsolatának megismeréséhez feltétlenül tisztában kell lennünk néhány alapvető épületfizikai összefüggéssel. Egy (építő)anyag hőmérsékletének megváltoztatásához szükséges hőmennyiség (Q) meghatározható az anyag tömegének (m), fajhőjének (C) és a hőmérséklet-különbségnek (dT) a szorzatából. Ezt a fizikai összefüggést felhasználva kiszámíthatjuk egy épület/helyiség felfűtéséhez szükséges hőmennyiséget. A képlet azonban nem ilyen egyszerű, hiszen a számítást a fentieken túl még számtalan tényező bonyolítja. Ilyen például a szerkezetek már említett hőtehetetlensége vagy a hőérzet. Ez utóbbi tényező már nehezebben értelmezhető, mint a hőtehetetlenség, hiszen egy szubjektív fogalomról van szó. Mint mindennek, ennek is van fizikai alapja, mégpedig a hővezetés. Ez az érték mutatja meg, hogy egy anyag milyen gyorsan vezeti el a hőt. A mértékegységből adódóan (W/mK) az érték minél nagyobb, annál jobb az anyag hővezetése. Egy példán keresztül jobban megérthető a jelenség: ha egy épületen belül egyenlő a hőmérséklet, de két különböző padlóburkolatú helyiséget vizsgálunk (pl. kerámiás konyha és parkettás nappali), érezhető lesz, hogy a kerámia burkolatos helyiség padlója hidegebbnek tűnik, mint a parkettás szobáé. A kerámia jobb hővezetése (tehát rosszabb hőszigetelése) miatt ugyanis a testünk melegét gyorsabban elvezeti, tehát nagyobb hőveszteséget okoz, mint a jobban hőszigetelő parketta. Emiatt sem mindegy, hogy egy helyiségben milyen burkolatot választunk, valamint tervezünk-e padlófűtést vagy sem. Padlófűtés esetén célravezetőbb a jól hővezető burkolatok (kerámia, laminált padló) megválasztása annak érdekében, hogy a fűtés által leadott teljesítmény minél könnyebben jusson a szobába.

A padlófűtés helyes megválasztása legalább annyira fontos, mint a burkolaté. Nagy hőtehetetlenségű épületek esetén érdemes hőtárolós padlófűtés-rendszert választani, ahol a fűtés az aljzatbeton alatt helyezkedik el. Ekkor a rendszer a teljes aljzatot felfűti, ami időigényes ugyan, de a szerkezetek hőtároló-képessége miatt a helyiség a felfűtés ideje alatt is rendelkezik hőkapacitással. A hőtárolós padlófűtések kiegyenlítettebb hőeloszlást és hőérzetet biztosítanak. Könnyűszerkezetes házaknál azonban nem érdemes a hőtárolással kiegészíteni a fűtést, ugyanis a hőtehetetlenséggel nem rendelkező szerkezetű, gyors reagálású helyiségek hamar lehűlnek és habár a hőtárolós padlófűtés már bekapcsolt, teljesítménye csak később lenne érezhető. Itt a felületfűtéseknél maradva megoldás lehet a különböző direktfűtések alkalmazása pl. mennyezeti- vagy falfűtések formájában. Erre alkalmasak a gyors reagálású, könnyen vezérelhető elektromos felületfűtések.

Összegezve tehát egy épület/helyiség (padló)fűtésének megtervezésekor különös hangsúlyt kell fektetni a szerkezetekre, illetve ezek ismeretében az optimális fűtésrendszer megválasztására. A mai, korszerű felületfűtések között már találhatunk teljes értékűen alkalmazható, gyors reagálású megoldásokat, melyek szakszerű méretezést követően a megfelelő rétegrendbe helyezve megbízható és gazdaságos fűtést biztosítanak.

GYAKORI TÉVHITEK A PADLÓFŰTÉSSEL KAPCSOLATBAN

• “Lebegteti a port”: A legáltalánosabb tévhit a padlófűtésekkel kapcsoltban a „porlebegetetés” melynek alapját a 90-es évek végéig alkalmazott hőszigetelés nélküli épületek padlófűtése alakított ki. Világszerte egészségügyi intézményekben ezen okokból felületfűtéseket (padló-, fal- és mennyezetfűtés) használnak, hogy steril pormentes körülményeket biztosítsanak. A mai építések és a hőszigeteléssel egybekötött felújítások javítottak az épületek energiaigényén így napjainkban kizárólag alacsony hőmérsékletű padlófűtések kerülnek kivitelezésre. Tekintve, hogy a padló és a mennyezet hőmérséklete kis differenciát mutat így minimális a légmozgás a helyiségekben a por nem emelkedik fel.Ezzel ellentétben a radiátoros, magas hőmérsékletű fűtések nagy intenzitással keringetik a port. A magas hőmérsékletű fűtőtest az aljzatról a porral együtt felemeli a hideg levegőt és a fűtőtest tetején a mennyezet felé továbbítja azt, mely később a szoba közepén a lehűlő levegővel együtt cirkulál (porhenger).

• “Drága”: A hagyományos vízkeringetéses padlófűtések bekerülési költsége csekély mértékben magasabb ugyan a radiátoros fűtés kivitelezési költségeinél, azonban a későbbi alacsony üzemeltetési költség hamar megtérül.
  Az innovatív elektromos padlófűtések bekerülési költsége jóval a hagyományos radiátoros fűtések alatt marad, üzemeltetési költségük a hagyományos fűtésekével megegyező, teljes mértékben karbantartásmentesek és megújuló energiaforrásokkal akár most, akár a jövőben kombinálhatók.

• “Utólag, felújítás esetén nem kivitelezhető”:Az elmúlt évek technológia fejlődése lehetővé tette, hogy a már megépült, fűtéskorszerűsítés előtt álló épületekben is kivitelezhető legyen padlófűtés akár a meglévő burkolat és aljzat megbontása nélkül. Ezen technológiák az elektromos fűtőfilmes és fűtőszőnyeges megoldások. Extra vékony beépítési magassággal szerelhetőek önálló vagy komfortfűtésként is, bármely burkolat típushoz kiválóan alkalmazhatóak (laminált padló, járólap, gerendára rögzített fapadló stb…) és lehetséges akár egyetlen szobában is padlófűtést kialakítani legyen az fürdőszoba,gyerekszoba vagy nappali.